10. fejezet
/Lilla/
- Jijjjaaaa!! Kelj feel anya mondtaaaaaaa!- hallottam Laura hangját, amint ugrált az ágyam mellet.
- Mmmm... Szia picur!- fordultam meg, és rámosolyogtam, mire ő egyszerűen felmászott mellém az ágyba és odabújt.
Körülbelül öt perce feküdhettünk ott amikor meghallottam anya hangjáét.
- Lilla! Kelj fel most azonnal, el fogsz késni az iskolából!
- Jó- szóltam vissza, majd elnyelve egy ásítást felkeltem és elmentem megmosakodni.
Két hét telt el az első nap óta, mostanra már mindenkivel megismerkedtem, a tanárokkal is. A legtöbb időt Dorinával töltöttem, többször át is jött hozzánk, aminek anya, és Laura is örült.
Hétfő van, ami azt is jelenti, hogy ma kezdjük el a keringő próbákat. Először értetlenkedtem, minek kell már most, szeptemberben elkezdeni mikor a farsang csak februárban lesz, de Dorka elmagyarázta, hogy azért, mert vannak akiknek nem megy, s azokat vagy ki kell tenni, vagy bele kell verni a fejükbe hogy tudják.
Mikor végeztem a fürdőben, lementem a konyhába ahol anya épp Laura elé tett le egy tányér rántottát.
- Szia kicsim kérsz reggelit?- nyomott egy puszit az arcomra anya majd visszafordult a sütő elé.
- Köszi nem- válaszoltam, majd felkaptam az uzsimat, megborzoltam a húgom haját majd elmentem suliba.
A nap gyorsan elment, aminek én annyira nem örültem, és menni kellet a tornaterembe a próbára.
Ahogy beléptünk a terembe a másik osztállyal együtt, egy tök fiatal pasi fordult meg és mosolyogva üdvözölt minket, mire mi meg megszeppenve visszaköszöntünk.
- Sziasztok, Varga Péter vagyok, de szólítsatok nyugodtan Petinek. Idén én fogom betanítani nektek a keringőt. Az osztályfőnökeitek már ideadták a papírt ahol le van írva hogy ki kivel táncol. Gondolom ezt ti is tudjátok- nézett ránk kérdő tekintettel mire egy páran bólintottak.- Remek, akkor most megkérnélek hogy álljatok fel úgy ahogy fel van írva. Mindegy hogy hova álltok csak a pároddal legyél- mondta, majd tapsolt kettőt, mire mindenki elkezdett helyezkedni.
Én forgolódva kerestem Patrikot, de sehol nem találtam, pedig az előbb még Dénessel beszélgetett a padoknál.
Aztán egyszer csak egy kéz érintette meg a vállamat, mire én megijedve ugrottam egyet, s odafordultam. Belenéztem Patrik zöld szemeibe amik mosolyogtak rajtam.
- Ez nem volt szép tőled!- néztem rá, mire kaptam egy szívdöglesztő mosolyt.
- Ugyan már! Most egy ilyenen akarsz megsértődni? Akkor mi lenne februárig amíg táncolsz velem?- nézett rám kérdőn, de azért mosolyogva, míg én erre egy frappáns választ kerestem.
- Mért vagy te ebben olyan biztos hogy mi együtt fogunk táncolni?- meredtem rá vigyorogva, mire ő csak kérdőn nézett vissza rám. - Még szétszedhetnek minket, s te táncolhatsz esetleg Grétával, vagy Timivel is, mert ahogy elnézem eléggé be akarnak vágódni Petinél- mondtam majd mindketten arra néztünk ahol a két lány állt, majd Patrik egy grimasszal fordult vissza hozzám.
- Ezzel ne is viccelj! Semmi kedvem egy olyan nyávogós libával járni.- nézett rám felháborodva.
:)
VálaszTörlésPatrik, de cuki!
VálaszTörlés