Szerelem a levegőben 14. fejezet

14. fejezet

/Lilla/

Ahogy beléptünk a termünkbe őrült nagy ordibálás fogadott minket.

- Hát itt meg mi van?- kérdeztem csodálkozva, mire Dorka meg Patrik megvonta  a vállukat.

"aha.. akkor ez nem egy szokványos eset"- gondoltam magamban, miközben odafordult hozzánk Kata

- Gréta elkezdett szervezkedni a keringővel kapcsolatban- magyarázta nekünk.- Felosztotta Timivel a párokat, meg új felállítást is csináltak. Csak ez a többieknek nem tetszik. Főleg a fiúknak nem, mert hogy bevonszolta őket a kapu elől.- vigyorodott el gúnyosan majd visszafordult hallgatni Dia mondani valóját.

 Mi hárman csak összenéztünk erre s leültünk a helyünkre.

- Mond te teljesen hülye vagy?- ordibált Gréta Csabával aki szegény csak motyogott valamit.- Nem érted meg hogy nem fogok veled táncolni? Majd ha a pokol is befagy talán akkor.

- Ne ijesztgessél már!- nézett fel a padjáról Zsolti.- Akkor hova fogsz menni?- kérdezte, s ezzel osztatlan sikert aratott a körülötte ülők közt.

- Ugyan már neked csak ne legyen ilyen nagy a szád! Mégis ki vagy te itt?- váltott rögtön más emberre Gréta.

- Ugyan az mint te, szóval fontoskodd magad arrébb mert nem férek el a nagy arcodtól- mondta higgadtan Patrik, aki valóban nem tudott elmenni mellette, bár ahhoz meg biztos túl lusta volt hogy a másik padsorban menjen végig. Gréta vérig sértve ránézett, majd megragadta Timi karját és kilibbentek  a mosdóba, kipletyizni a társaságunkat.

- Na, mára hátha nem szólal meg többször- röhögött fel Dávid. Ebben a pillanatban lépett be az ofő, és mindenki a helyére ment.

- Gyerekek, ugye tudjátok, hogy matematikából tavaly év vége óta csak helyettesítő tanár volt, mert hogy nem találtunk megfelelőt. Nos, ennek mostanra vége, fogadjátok nagy szeretettel Mároki tanárnőt- mondta mosolyogva, mire mindenki kíváncsian nézett az ajtó felé, ahol belépett egy szigorú kinézetű a negyvenes éveiben járó nő, s nekem szertefoszlott a reményem.

A matek ugyanis nem éppen az erősségem egy gyenge négyes voltam belőle, inkább már a hármas felé hajolt mindig a jegyem, de szorgalmasan gyakoroltam mindig is, hogy a négyes szintemet megtartsam.

- Üdvözlöm az osztályt, remélem jól megleszünk egymással, senkivel nem lesz összetűzésem. Szeretném ha egyesével mindenki felállna és bemutatkozna nekem. De előbb én bemutatkozom. Mároki Éva vagyok negyvenkét éves, matematika a fő tárgyam de földrajz szakos is vagyok. Ha valakit puskázáson érek dolgozat, vagy felelet közben, automatikusan beírom az egyest. És most megkérlek titeket, hogy ti is mondjatok néhány szót magatokról- nézett végig rajtunk szigorúan, s mindannyian félve néztünk rá vissza. Aztán rá mutatott a legelső padban ülő Gáborra, aki nehézkesen felállt és elmondott magáról mindent ijedtében. Ahogy befejezte és leült rögtön felállt Krisztián is és így haladtunk sorba.

Épp az utolsó ember beszélt (Tamás), amikor felhangzott a csengő és a tanárnő kiviharzott a teremből, mi meg megkönnyebbülten felsóhajtottunk.

"Kétségtelen nehéz évem lesz matekból"- sóhajtottam fel magamba, majd az osztállyal együtt kivonultam az udvarra.