Szerelem a levegőben 15. fejezet

15. fejezet

/Patrik/

 Ahogy kicsöngettek matekról, az új tanár kiment az ajtón, s az osztály is elindult az udvarra, miközben Márokit szidták. Tőlünk volt hangos az egész suli, bár mondjuk én csak röhögtem rajtuk, mivel nekem a matekkal nincs semmi gondom, játszva ötösre tudom az anyagokat. 

Míg a többieket néztem, észrevettem hogy Lilla sápadtan, de csendben figyeli őket. Mivel nem tetszett nekem az ábrázata odamentem hozzá.

- Hé- szóltam hozzá halkan, mire felém nézett.- Minden rendben?-kérdeztem aggódva mire halványan elmosolyodott.

- Igen csak egy kissé tarok a matekóráktól. Nem igazán megy nekem ez a tárgy- dörzsölte meg gondterhelten az arcát.- És jó lenne a gyenge négyes szintemet tartani, mivel hogy az első félévet visszük tovább a gimibe.- magyarázta nekem szomorúan, mire nekem eszembe jutott valami.

- Tudod... Nekem megy a matek mindig is ötös voltam belőle. Ha majd segítség kell- mosolyogtam rá bátorítóan- keress meg. Én majd segítek neked.

-Hát... izé.. köszi- motyogta zavartan, majd megfordult s beindult mivel becsöngettek.

Az utolsó óra után épp pakoltam be a táskámba (bedobáltam mindent), amikor valaki megállt az asztalom előtt, s én kérdőn néztem fel.

- Gondolkoztam azon amit mondtál- mondta zavarban Lilla majd egy nagy levegőt vet s folytatta.- Ha tényleg olyan jó matekos vagy... Akkor ha nem lenne baj ha néha átmennék amikor elakadtam?- kérdezte elhúzott szájjal.

- Persze, semmi gond. örömmel segítek majd- mosolyogtam rá lelkesen, mire kaptam egy halvány vigyort s kimentünk a teremből.

Ahogy sétáltunk le  a lépcsőn megszólalt Lilla mobilja, de most nem a Lonely day szólalt meg hanem a

Thirty Seconds to Mars - Hurricane

- Ez jó szám! Te hallgatsz ilyet?- kérdeztem ámuldozva.

- Igen szeretem a Thirty Second To Mars-ot. De most bocs fel kell vennem anya hív.

- Persze semmi baj- mosolyogtam rá, majd magára hagytam s kimentem az épület elé.