17. fejezet
/Patrik/
- Láttam valamit nagyon beszéltél Lillával a szünetbe!- nézett rám vigyorogva Dénes miközben hazafelé mentünk.
- Ja, mondta, hogy nem valami jó matekos szal' felajánlottam a segítségemet neki- vontam meg a vállam hanyagul, hogy rájöjjön, ennyire nem nagy szám.
- Aha... És azzal mi van hogy utánad jött ki a suliból nem sokkal, szóval tuti együtt indultatok ki, csak megállt valamiért. Csak nem történt valami furcsaság?- vonogatta a szemöldökét, kaján vigyorral, mire én csak legyintettem egyet, s megmagyaráztam neki hogy semmi nem történt, ne élje bele magát ennyire.
- Egyébként meg... Veled meg Dorkával mi van? Nem is szoktatok szünetben beszélni, sőt még egymásra sem néztek!
- Az lehet!- vigyorodott el sejtelmesen.- De attól még a neten beszélünk, meg web-kamerázunk.
- Ja.. Akkor nem szóltam- morogtam bosszúsan, miközben arra gondoltam, hogy ha Lilla tényleg fog jönni matekozni hozzám, köztünk is lesz-e ilyen kapcsolat.
- Na jó, cső én léptem, mert anyám kinyír, hogy már megint egy fél órával később érek haza- húzta el a száját, majd intett egyett, s elindult, én meg bementem a házba, ahol néma csend fogadott, meg egy cetli az ajtóval szemben.
Bementünk a városba vásárolni! Majd este jövünk.
Puszi, Anya, Bia
- Szuper- dörzsöltem meg az arcomat, miután elolvastam a kis papírt.
Lepakoltam a szobámba, majd vissza mentem a konyhába és összeszedtem valami ehető dolgot, és sóhajtozva neki álltam tanulni.
Mikor végeztem, olyan fáradtság söpört végig rajtam, hogy úgy döntöttem lefekszem. Bezártam a bejárati ajtót, s csak eldőltem az ágyamon, majd rögtön bealudtam.
- Hé Patrik mi van veled? Hallod? Kelj fel!- hallottam meg anya aggodalmas hangját a fejem mellet.
- Mi van?- néztem fel kábán rá.
- Jól vagy?- nézett rám fürkészve.
- Persze csak álmos voltam- nyújtózkodtam egyet ásítva, mire anya megnyugodva simított végig a fejemen. De aztán rögtön vissza is tette a homlokomra a kezét.
- Te jó ég! Tűz forró a fejed! Maradj itt nem mész sehova, mindjárt megmérjük a lázadat!- sietett ki a szobámból.
- Ajjaj- motyogta maga elé a lázmérőt nézve.- 38,6. Ebből bizony orvos lesz- mutatta felém, majd elment felhívni a dokit, mire én egy sóhajjal dőltem hátra. Egyszer csak felpattantam és előkerestem a mobilomat.
- Na mi van haver?- vette fel a telefont Dénes az első hívásra.
- Basszus, beteg lettem, és eszembe jutott, hogy csütörtökön keringő próba lesz. Lilla tuti ki fog borulni. Meg egyébként is ő akkor kivel fog gyakorolni? Nem lenne jó ha elszednék tőlem mert engem ledöntött egy hétre a vírus.- hadartam el.
- Mi? Várj lerendezem Dorinát.. Na kész is. Szóval. Először is ne rinyálj már úgy mint egy lány a szőr az égnek áll az ember hátán tőled. Másodszor meg ne parázz majd én figyelek a te kis "szívszerelmedre", nem lesz semmi. Na elégedett vagy?- röhögött a telefonba Dénes, én meg halványan elmosolyodtam.
- Ja, kösz haver de most lerakom mert jön anyám és tuti kiakadna. Na cső!- köszöntem el tőle.
- Hallottad a doktort!- mondta anya mikor hazaértünk a rendelőből.- egy hétig nem mész sehova, az ágyban fogsz feküdni!
- Jó anya!- forgattam meg a szemeimet, majd felmentem a szobámba.
Bemásztam az ágyamba és az ölembe vettem a laptopomat. Felmentem facebookra ahol egy csomó értesítő várt rám. Kissé meglepődve kattintottam a falamra, amit elleptek a "jobbulást" és ezekhez hasonlító bejegyzések.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Te elmondtad mindenkinek hogy beteg vagyok?
*üzenet elküldve*
*Dénes ír*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hát Gréta kérdzte tőlem hogy hol vagy mert hogy nem veszed fel a telefont, én meg írtam hogy biztos orvosnál. Erre meg megkérdezte hogy beteg vagy-e. Mi mást válaszolhattam volna?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Na jó mindegy... Úgyis rájöttek volna, mert egy hétig nem megyek...
*üzenet elküldve*
*Dénes ír*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ne csináld már! mér' mi bajod?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Valami influenza szerű izé -.-
Na de mennem kell jön anyám
*üzenet elküldve*
*Dénes ír*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ok, cső haver jobbulást :D!
- Szóval ezeket a gyógyszereket kel beszedned napi háromszor. Itt az esti adag, és szeretném ha már aludnál, tudom hogy még nincs késő de az orvos is azt mondta hogy annál hamarabb meggyógyulsz- nézett rám aggodalmasan anya mire én megnyugtatólag rámosolyogtam, lenyeltem a tablettákat, majd miután kiment lefeküdtem, és tényleg pillanatok alatt elaludtam.
Szupi
VálaszTörlésSzupi
VálaszTörlés