9. fejezet
/Patrik/
Mikor Lilláék odaértek hozzánk, mindenki tovább beszélgetett, ő csak állt hallgatagon. Aztán egyszer csak megszólalt egy System of a down szám, és mindenki körbenézett, hogy kinek a telója csörög ilyen jó számon. Aztán Lilla vette ki a zsebéből a telefont, mire a többiek csak egy elismerő pillantást vetettek rá.
- Bocsi, anya hív- motyogta zavartan s arrébb ment beszélni, mi meg közben zavartalanul folytattuk a beszélgetést. mikor végzett visszajött.
- Hát, sajnálom de nekem mennem kell- mondta félénken nekünk, mire mi visszanéztünk rá.- Tesómért el kel mennem a bölcsibe- motyogta egy kicsit zavarban.
- Veled megyek! Úgy is meg szeretném ismerni a húgodat- lelkendezett Dorka. így aztán ő elköszöntek tőlünk, s elindultak a bölcsőde felé.
Nemsokkal azután, hogy eltűntek a szemünk elől, én is elköszöntem és hazaindultam. De amint hátat fordítottam nekik, és alig tettem pár lépést, hallottam hogy valaki rohan mögöttem majd, mielőtt megfordulhattam volna, valaki ráugrott a hátamra.
- Gyía pacii!!- üvöltötte teli torokból Dénes miközben én megpróbáltam nem elesni.
- Te hülye vagy- röhögtem fel, miközben ledobtam magamról.
- Most mé'?- bandzsított, miközben kérdezett, én mag csak röhögve legyintettem majd újra elindultam.-Naa, várj meeeg!!- nyávogott lányosan, miközben felém indult plázacicásan, mire én már lassan a földön fetrengve nevetve bevártam.
Amíg hazaértünk annyira hangosak voltunk, hogy többen is megbámultak minket, de nem érdekelt ez sem engem, sem pedig Dénest. Már megszoktuk.
- Sziasztok!- kiabáltam mikor hazaértünk.
- Csóók!- üvöltözött Dénes is artikulátlanul, mire én röhögve befogtam a száját, ő meg erre belém harapott, én meg felkiáltottam. Anya erre jött elő.
- Pont jókor jöttetek!- mondta vigyorogva.- Segíthettek elpakolni, épp most értem haza a bevásárlásból.- fordított nekünk hátat, mire mi csak összenéztünk, majd utána mentünk segíteni. Hamar elpakoltunk majd felmásztunk a szobámba.
- Te- nézett rám Dénes csámcsogva (kaptunk csokit, chipset meg colát)- Tesód hol van?
- Dolgozik.
-Van munkája?- nézett rám elképedve.
- Ja.. mivel már 21 éves.. Ideje volt már- néztem rá vigyorogva.- Hat körül szokott hazaérni- néztem az órámra, ami 6:05-öt mutatott.- Vagyis most- néztem fel, és már hallottuk is, hogy záródik a bejárati ajtó, aztán benyitnak a szobámba.
- Szia... sztok!
- Szia Bia- üdvözölte Dénes hatalmas vigyorral a fején, benyitó nővéremet köszöntve.
- Cső!- intettem hanyagul, majd folytattam a gitározást.
- Mi újság van a suliban? -lépett be mosolyogva majd feltelepedett az asztalomra.
- Semmi különös- mondtam.
- Nem iiis- nézett rám Dénes.- Jött egy új csaj hozzánk- mesélte Biankának, majd szépen mindent sorban, ő meg csak ült és bólogatott.
Amikor Dénes hazament és már megvacsoráztunk, apa is hazaért ismét bejött a szobámba.
- Na akkor most te mesélj- nézett rám várakozóan, miközben leült a földre elém.
- És mégis miről?- néztem rá féloldalas mosollyal.- Dénes már mindent elmondott.
- Igen.. Az ő szemszögéből. Én most a tiédet akarom hallani.- mondta mire én felsóhajtottam, majd elmondtam mindent neki.... Ismét. De úgy láttam hogy nem unta, s mikor végeztem csak felállt és elmosolyodott.
- Ezt akartam látni. A szemedet- mutatott rám, majd kiment, otthagyva engem teljesen megzavarodva. "Vajon ezt miért mondta?"- tűnődtem magamban, majd megvontam a vállam, és elmentem fürödni. mikor végeztem lefeküdtem, és rögtön elaludtam.
Imádom! egyszerűen profiiiiii. 😍
VálaszTörlés