2013. július 22., hétfő

Szerelem a levegőben 27. fejezet

Mivel ezek ilyen kis rövidre sikeredtek, hoztam nektek még egy új fejit ma :) Remélem ez is tetszik, bár szerintem uncsi lett ez is :D Meg mostanában ilyen szomorkás, sírós részek lesznek leginkább... :)

27. fejezet


/Lilla/


Csak néztem rá, és vártam a választ a kérdésemre. Lassan felegyenesedett és a szemembe nézve megszólalt.
- Mondtam... Dorina szólt hogy nagyon ki vagy bukva a nagyapád miatt, de ő nem tud eljönni hogy vigasztaljon. Így konkrétan ideparancsolt engem...- gondolkozott el, nekem meg gombóc képződött a torkomban, s megint sírni támadt kedvem.
- Bocs...- nyögtem ki, majd elsiettem mellette, és csak a szobámban álltam meg.
- Azta'...- hallottam meg magam mögött Patrik hangját mire egy kissé dühösen megfordultam.
- Igen persze hogy bejöhetsz...- meredtem rá.
- Csak nem vártad volna el hogy lent álljak mint egy balfék, míg te itt bekuckózod magad, s a végtelenségig a depressziódba süllyedsz?
- Hát... de....- mondtam vontatott orrhangon, majd elfutotta a szememet minden átmenet nélkül a könny s elfordultam tőle, majd a kézfejemmel megtöröltem a szememet.
- Héj! Sajnálom hogy ezt mondtam, nem kellet volna!- hallottam meg a suttogását magam mögül, majd megéreztem a kezét a vállamon.
Erre az érintésre nem vártam s ez már sok volt nekem. Hirtelen megfordultam s szorosan magamhoz húzva elbőgtem magamat.

~*~
/Patrik/

Nem számítottam erre a mozdulatára így hát eléggé megdöbbentem mikor megölelt és elkezdett sírni. Tétovázva simítottam végig a fején majd magamhoz szorítottam, s megnyugtató kis butaságokat suttogtam neki.
- Bocs...- mondta legalább egy fél óra után rekedten, s elengedett.- -Tiszta víz lett a felsőd- görbült le megint a szája s leült az ágyára.
- NEm probléma'- vontam meg a vállam, majd fürkészően pillantottam az arcára.
- Nyugi, már nem fogok bőgni- mosolygott rám halványan.- Legalábbis egy jó darabig...- komolyodott el, majd elkezdte felszedni a szemetet a földről és pakolni kezdett.

~*~
/Lilla/

Egy kicsit elszégyelltem magamat hogy így kiborultam, így hogy zavaromat leplezzem elkezdtem egy kis rendet csinálni a szobámba.
- Ömmm.. nem akarsz leülni?- kérdeztem miután elpakoltam mindent, ő meg fogta magát s leült az ágyamra majd kezébe fogta a gitáromat.
- Szabad?- nézett rám mosolyogva amitől hirtelen elgyengültek a lábaim, és nekem is le kellet ülnöm. A földre.
- Ja persze..- vontam vállat, majd csendben hallgattam a gitározását.
- Ez nagyon szép volt...- suttogtam mikor befejezett egy számomra ismeretlen dalt, mire csak rám emelte a tekintetét.
- Tényleg tetszett?- kérdezte, mire csak vad bólogatással feleltem.- Az jó- vigyorodott el magabiztosan.- Én írtam amúgy- tette hozzá hanyagul mire nekem csak elkerekedtek a szemeim.
- Na ne már!- hüledeztem.- És van más is?
- Van.- válaszolta, majd elkezdte játszani a dalt. Meg még egyet. Meg még utána is. én meg csak csodálkoztam hogy milyen ügyes, és hogy milyen menőn áll a kezében a gitár. 
Fogalmam sincs hogy mennyi ideig ültünk a szobámba, de egyszer csak ajtó csapódásra lettem figyelmes, meg anya hangjára, így felpattantam a földről. Majd egy kis hezitálás után kikaptam Patrik kezéből a gitárt s magam után húztam le a nappaliba.

4 megjegyzés:

  1. Hát...szerintem ez cseppet sem unalmas:) Jó lett, várom a következő részt:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh hát akkor jó... :D NEkem annyira nem nyerte el a tetszésem de a lényeg hogy nektek (olvasóknak) tetszen ^^ írom folyamatosan, csak vannak napjaim hogy nem jön az ihlet :D Ezért nincs rendszeresség közte.. D: de ha bejön a suli csak kb pénteken- szpmbaton tudok majd új fejit tenni, mert idén kezdem a 8.ot és tuti hogy több tanulni valóm lesz eddig :S De addig is irkálok én nektek :))

      Törlés