Szerelem a levegőben 29. fejezet

29.fejezet

/Lilla/

- Szóval! Mit is akarsz csinálni?- kérdezte tőlem vigyorogva Dorina az ágyamon ülve.

- Visszaaludni!- nyögtem fel és a fejemre húztam a takarót. Ugyanis nem voltam arra felkészülve hogy szombat, reggel hétkor pont a jókedvű Dorinára fogok felkelni.

- Naa ne mááár!- pörgött teljes valójában de csak egy kis nyöszörgést kapott válaszul mivel este megint sírtam és hajnali három körül tudtam elaludni.

De sajnos ez  sem hatotta meg. Elkezdett ugrálni, aztán fogta magát és bekapcsolta a laptopomat. Fél perc sem telt bele és máris bömbölt a szobámba az I love it Icona Poptól és teljes torokból énekelni kezdte.

Vagy inkább üvölteni.

Nézőpont kérdése de nekem üvöltözés volt.

Már legalább harmadszorra kezdte el újra, mire hozzávágtam a párnámat és kikeltem az ágyból. De rögtön vissza is huppantam, mivel nem vártam hogy visszadobja... Erősen...

- Na...- fújtam ki a hajamat az arcomból, miközben Dorina nevetve visítozta tovább a dalt.

Bosszankodva feltápászkodtam, és átmentem a fürdőbe. A hideg víztől valamennyire felfrissültem, de a tükörképem letörte azt a kevéske jó kedvemet is.

Természetellenesen sápadt voltam hatalmas karikákkal a szemem alatt.

Mikor fáradtan visszaslattyogtam Dorina nagyban Facebookozot de ugyanúgy üvöltetett valami vidám zenét.

- Ki engedett... be?- kérdeztem, egy ásítással megszakítva.

- Anyukád. És utána rögtön el is ment a húgoddal- mondta vigyorogva,miközben kikapcsolta a gépet.- Naa, és akkor még mindig mit akarsz csinálni?- vetődött az ágyamra, és onnan nézett rám.

- Felkelni... Ha már aludni nem hagytál. Szóval szükségem van egy adag tejeskávéra.

- Oké!- pattant fel, majd dalolászva letáncolt előttem a konyhába, majd felült a konyhapultra, s onnan nézte ahogy inni csinálok magamnak, meg Nesquik-et eszegetett a dobozából.

- Nézd, nézd néézd!- halottam a kiabálását. Megfordultam és majdnem kiköptem a tejeskávémat, mert Dorina azzal szórakázott hogy kanalat ragaszt az orrára.

- Basszus!- köptem ki a kávémat, majd röhögve elkezdtem feltakarítani- Nem vagy normális!- mondtam mire ő is velem kacarászott egy sort.

- Juuj itt a cicaa!- visított fel és leugrott a pultról, amivel megijesztette szegény állatot.- Na nyugii, nem akarlak bántani...- gügyögött neki, és megérte a fáradtsága, mert végül csak sikerült megsimogatnia, én meg kihörpintettem a maradék kávémat, majd elmosogattam a bögrét.

- Szóóval én arra gondoltam- állt fel karjában a macskával- hogy nézhetnénk filmet! És tudod mit? A Dívát! - lelkendezett én meg ráhagytam.

De miután megnéztük, magunkba tömtünk két csomag popcorn meg megittunk három liter colát fokozottan jobban éreztem magamat

Mikor vége lett a filmnek rákerestünk a dalokra amik benne voltak, s Christinával együtt énekeltünk mi is, addig, amíg kívülről meg nem tanultuk. Aztán találtunk valami karaoke oldalt és azon dalolásztunk. Meg simogattuk, játszottunk a macskával, aki ennek már nem örült annyira, s tiltakozó nyávogással kiment (kimenekült) a szobából.

Ebéd után (egy-egy szendvics, több nem fért belénk) az ágyamon feküdtünk, a fejünket lelógattuk a széléről, és egy tábla Milka csoki társasságában beszélgettünk.

- Na és mi volt pénteken?- kérdeztem.

- Semmi- vont vállat Dorina-  minden a megszokott rendben volt. Grétáék szervezkedtek, Dénesék röhögtek mindenen, a tanárok meg kiakadtak.

- Jó, de Dénessel délután...- mondtam szem forgatva.

- Ja- kezdett el kuncogni- valójában semmi különös. Elmentünk egy parkban és ott voltunk egy két órán át. Megakart fogni nekem egy hattyút... Addig  jól is ment hogy ki tudta csalogatni a vízből kenyérrel, de mikor ott volt hogy majdnem megfogta, a madár feldühödött s neki támadt. Ő meg csak ordítozva rohangált nyomában a madárral. Aztán a hattyú gondolom megunta egy olyan negyed óra múlva és végre békén hagyta. Szegény Dénes meg teljesen ki volt fulladva.- kacagott, aztán mikor elképzeltem a jelenetet rám is átragadt a jókedve.

Konkrétan röhögő görcsöt kaptunk, s amikor egymásra néztünk újra meg újra kitört belőlünk. A végén már csak néha néha elvihogtuk magunkat, de akkor már a földön feküdve, ugyanis a nagy nevetés közepette leestünk az ágyról a padlóra.

- Jaj...- ült fel Dorina és elkente a szeme alatt a lefolyt szempillaspirálját, mert már a könnyünk is kicsordult közben.- Ah a francba! Van egy spirálod számomra?- nézett rám  bosszankodva, mire feltápászkodtunk a földről s a fürdőben adtam neki egyet.

Csak közben megint rám tört a röhögés, mert száj tátva festegette a szempilláját és aztán ő is elkezdett rajtam nevetni, aminek köszönhetően szétkente a fején a fekete festéket.

Egy fél óra múlva végre mind a ketten lenyugodtunk, s már búcsúzkodtunk az ajtóban amikor az utca végén felbukkant Patrik meg Dénes.

- Csak nem mentek megint valahová?- néztem kérdőn Dorinára, mire valami olyasmit motyogott vissza vigyorogva hogy moziba, majd a fiú nyakába ugrott, mivel közben odaértek hozzánk.

- Sziasztok!- köszöntem mosolyogva rájuk, majd egy utolsó öleléssel elbúcsúztam Dorinától, Dénes öklözött egyet Patrikkal, és egymás kezét fogva elindultak a buszmegálló felé, nekem meg akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

- Na- fordultam Patrik felé, aki engem nézett, én meg zavaromban elvörösödtem-Mi újság?- kérdeztem, miközben behívtam a házba.