Szerelem a levegőben 30. fejezet

30. fejezet

/Patrik/

- Na ne!- hördültem fel, és ki akartam lépni az edzőteremből, de a srácok megfogták a karomat és visszahúztak.

- Ugyan már! Teljesen véletlenül van itt!- bizonygatták nekem, én meg gyanakodva mértem végig őket. Aztán Tamás arca megrándult mikor ránéztem, én meg mindent megtudtam ebből.

- Nem meg mondtam hogy ne beszéljen senki Grétával? Tudjátok hogy sose hagy itt békén... Na jó most már mindegy...- masszíroztam meg a halántékomat, majd elsétáltunk a futó padon kocogó Gréta mellet.

Vagyis csak én sétáltam, a többiek már-már nyáladzva bámulták meg.

- Sziasztok!- köszönt ránk harsány vidámsággal, mikor elmentünk előtte. Én visszamorogtam valami szia félét, de a srácok lecövekeltek előtte és beszélgetni kezdtek vele. Szem forgatva hagytam ott őket, és elindultam az öltöző felé. Aztán egyszer csak észleltem hogy valaki követ és megfordultam, de csak Dénessel találtam szemben magamat.

- Na mi van? - néztem rá felhúzva a szemöldökömet.- Te nem fogod nyálcsorgatva bámulni Grétát? Vagy elég volt belőle az a két hónap is?- kérdeztem immár gúnyosabb hangnemben mire csak rám vigyorgott.

- Nekem komoly kapcsolat van kialakulóban- hencegett miközben lepakoltunk a padokra.-  Ma moziba megyek Dorinával.

- És ő fogja fizetni a jegyet vagy te?- kérdeztem miközben elkezdtem a szekrénybe bedobálni a cuccaimat.

- Haha nagyon vicces- fintorgott bosszúsan.- Amúgy meg anyámtól kértem pénzt...

- Aha... Ééértem. És mit néztek meg?- sétáltunk ki az öltözőből, és megálltunk a büfénél vizet venni.

- Hát.. Majd ő választ... - gondolkodott el.

Amikor megfordultunk hirtelen Grétával találtam szemben magamat.

- Hát itt vagy!- lelkesedett fel.- Egy jó ideje téged kerestelek. Meggyógyultál már? És mi volt a bajod? Remélem semmi komoly!- csimpaszkodott a kezembe és elárasztott a további kérdéseivel, én meg csak egy sokat mondó pillantást vetettem Dénes felé, és megpróbáltam lerázni magamról a lányt.

Két órán át folyton körülöttem mászkált, úgyhogy fogtam magam elköszöntem a többiektől és elindultam az öltöző felé hogy összepakoljak, faképnél hagyva Grétát.

- Várj már meg!- halottam a kiabálást mögöttem amikor kiléptem az épületből és kérdőn visszanéztem.- Végre... Szólhattál volna hogy mész... Megyek veled- lihegte Dénes, majd látta az értetlen tekintetemet megmagyarázta.- Dorináért... Tudod...

- Ja, persze- biccentettem majd elindultunk.

A szokásosnál tovább tartott az út, mert Dénes kitalálta hogy éhes, úgyhogy be kellet mennünk  egy mekibe,ahol legalább egy fél órát ácsorogtunk csak azért mert nem tudta eldönteni hogy mit vegyen. Aztán további tíz perc volt míg kiálltuk a sort.

- Szóval... Mit szoktál Lillánál csinálni?- nézett rám csámcsogva, majd bekapott egy újabb darab sült krumplit a zacskóból, majd kivette a kezemből a kólát és beleivott. Majd visszaadta és tovább evett, én meg elmondtam hogy nagyjából mi volt tegnap.

Már majdnem Lilláéknál jártunk amikor végre befejezte az evést és kidobta a szemetet, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Amikor befordultunk az utca sarkán megláttuk a lányokat amint épp elköszönnek egymástól.

 - Sziasztok!- köszönt Lilla mosolyogva ránk, majd egy utolsó öleléssel elbúcsúzott Dorinától miután lemászott Dénesről, mert amint odaértünk a nyakába ugrott.

Mi is elköszöntünk egymástól, megfogták egymás kezét és elindultak. Lilla mosolyogva nézett utánuk, én meg alig bírtam levenni róla a szememet.

- Na- fordult felém, majd mikor elkapta a tekintetemet elvörösödött.-Mi újság?- kérdezte, és beengedett a házba.

- Semmi különös- válaszoltam, miközben letettem a táskámat.

- Abban mi van?- nézte kérdőn a csomagomat.

- Az edző cuccom.

- Oh... Nem is tudtam hogy jársz gyúrni- vörösödött el egy kicsit.

- Hát én nem igazán nevezném "gyúrásnak"- mutattam idézőjelet a levegőben.- Főleg akkor mikor Gréta is ott van.- válaszoltam bosszúsan, majd láttam a kérdő tekintetét így elmagyaráztam neki.

Ő meg konkrétan kiröhögött, de legalább volt valami reakció tőle.

Amikor beértünk a szobába kicsit ledöbbentem mert eléggé nagy rendetlenség volt.

- Látom kiéltétek magatokat Dorkával..- jegyeztem meg miközben szétnéztem és elvigyorodtam.

Eltaposott pattogatott kukorica darabok, szétdobált párnák, takaró a földön, a laptopon valami karaoke oldal megnyitva.

- Hát.. eléggé lefárasztott...- mosolyodott el halványan majd elkezdett összepakolni.- Szóval... mit akarsz csinálni?- nézett rám kérdőn mikor befejezte a pakolászást.

- Hmm.. mit szólnál egy filmhez?- kérdeztem, mire egy kis habozás után rábólintott.

- Akkor csinálok popcorn-t... Mit kérsz inni?- kiáltott fel a lépcsőről.

- Ami van- válaszoltam majd elkezdtem keresgélni a filmek között.

- Szóval...- kérdeztem mikor visszajött- mit szeretnél nézni?

- Nekem mindegy...  Legyen ez..- bökött rá egyre, majd leült a földre.

Mellé ültem, a hátamat megtámasztottam az ágy szélénél, a laptopot beraktam kettőnk közé hogy mind a ketten láthassuk, majd elindítottam.

Szótlanul néztük a kissé unalmas filmet amiben a csaj szenvedett, amikor éreztem hogy Lilla feje a vállamra hanyatlik.

Meglepődve néztem rá, aztán elmosolyodtam. Eléggé fáradt lehetett ha simán bealudt ülve.

Aztán egyszer csak felsóhajtott, s egy könnycsepp gördült végig az arcán. Aztán elmosolyodott. Megbűvölve néztem alvó arcát, a film már egyáltalán nem érdekelt.

Aztán egyszer csak meghallottam hogy csapódik a bejárati ajtó, s elkezdtem azon töprengeni hogy mi kéne csinálnom most.

Aztán gondoltam egyet, s óvatosan becsúsztattam a kezemet Lilla térdhajlatába, majd a másik kezemmel magamhoz szorítottam, s felraktam az ágyára. Mikor leraktam érthetetlenül motyogott valamit majd összegömbölyödve aludt tovább, én meg csendben kimentem a szobából.

Lementem a lépcsőn, elköszöntem az anyukájától, megmondtam hogy Lilla alszik a szobájában, majd felkaptam a táskámat és hazaindultam.

Otthon álldogáltam egy darabig a szobámba, majd vállat vonva bepakoltam másnapra a sulitáskámba tanulás nélkül. Majd úgyis kitalálok valami ürügyet hogy miért nem csináltam meg.

Aztán boldogan lezuttyantam az ágyamra, és Laptopoztam addig míg el nem nyomott az álom.