31. fejezet
/Lilla/
Mikor Felkeltem anyával találtam magam szembe, aki megmondta hogy Patrik már elment és hogy szerdán lesz a temetés. Utána magamra hagyott a szobámba a gondolataim között.
Ezek után a hét összefolyt, szinte mind ugyanúgy telt el.
Aztán a következő két hónap is eltelt egyhangúan, s egyszer csak azon kaptam magam hogy december van .
Konkrétan Dorina döbbentetett rá, mikor egy reggel suliba menet elkezdte azt ecsetelni hogy mit fog venni Dénesnek mikulásra meg utána karácsonyi ajándéknak.
- Miért hányadika van?- gondolkodtam el.
- Másodika, és ma fogjuk kihúzni azt hogy kinek adsz mikuláskor ajándékot az osztályból ofőórán- lelkesedett Dorka rögtön.
Pénteken eléggé laza az órarend szóval hamar eltelt, és már csak osztályfőnöki volt hátra, amit mindenki izgatottan várt.
- Gyerekek, csendet kérek! Nyugalom! Cssss- próbált minket csitítani ofő, ami nehezen bár, de sikerült neki.- Szóval akkor ma kihúzzuk a neveket ebből a dobozból...- emelte fel az említett tárgyat, mire mindenkinek rátapadt a szeme.- Minden egyes név benne van, és jó lenne ha nem mondanátok el senkinek, hogy kinek ajándékozol, bár tudom hogy ez nagy kérés- mosolyodott el, aztán elindult körben és mindenki kihúzott belőle egy cetlit.
Én teljes lelki nyugalommal emeltem ki az első papírt ami a kezembe akadt.
Még akkor is nyugodt voltam amikor kinyitottam megnézni.
Aztán már nem voltam nyugodt.
Barna Gréta.
Hát mit vétettem én a sorsnak hogy őt kellet kihúznom? Így is amióta elkezdődött a keringő bunkózik velem. Dorinával meg azért mert összejött Dénessel. Erre meg most neki kell ajándékot vennem. Remélem nem fog megharagudni ha csokit veszek neki...
- Ki szeretném kötni- szólalt meg tanár úr, miután végzett és az ő kezében is egy cetli világított- hogy nem szeretném ha bolti csomagot adnátok egymásnak! Készítsétek ti el az ajándékot és lehetőleg minél kevesebb csokoládé kerüljön bele- mosolyodott el, mire az osztály csak meredt rá amolyan "most ez komoly?" pillantással.
- Pszt...- böktem meg Dorka vállát mire kérdőn felém fordult.- Te kit húztál?
- Ofőt!- lelkesedett be, én meg csak elhúztam a számat és megmutattam az enyémet.
- Ú- fintorodott el ő is.
- De mi a jó eget vegyek neki? - meredtem rá tanácstalanul.- Karkötőt? Szájfényt? MIT?- keseregtem.
- Vegyél neki egy könyvet aminek az a címe hogy, "Hogyan ne akard becserkészni a volt pasid legjobb haverját"- válaszolta, mire egy köhögési rohamnak álcázva elkezdtem röhögni. Aminek következtében persze mindenki ránk nézett.
- Khhmm...- köszörülte meg a torkát ofő, mire visszafordultak, én meg nagy nehezen csendben maradtam.- A következő pedig az, hogy a jövő héten a lányok csütörtökön felpróbálják a keringős ruhát, szóval jó lenne ha senki nem hiányozna akkor- mondta miközben lapozgatott a noteszében. De erre a bejelentésére természetesen rögtön minden lány izgatottan összesúgott, csak én meg Dorka néztünk össze unottan.
- Holnap elmenjünk szétnézni ajándékért?- kérdezte közel hajolva hozzám, mire csak bólintottam egyet.- Oké....- dőlt vissza, majd megszólalt a csengő, és az egész osztály egy emberként pattant fel.
Dorinával egyszerre akartunk kimenni az ajtón, aminek következtében beragadtunk. Egy legalább öt perces röhögés után sikerült kiesnünk az ajtón. Én éppen hogy állva tudtam maradni, de Dorina meg eltaknyolt volna, ha el nem kapom a karját és vissza nem húzom.
Még jobban elkezdtünk röhögni, mikor egy unott hang megszólalt mögöttünk.
- Elmennétek az ajtóból vagy tovább röhögnétek mint az IQ hiányos libák?- nézett ránk felvont szemöldökkel Gréta, majd választ sem várva elment mellettünk, a kifutóra való járásával, mi meg csak összenéztünk és újra kitört belőlünk a jókedv.
Magunkra kaptuk a kabátunkat meg a sálat és hazaindultunk.
Épp kiléptünk a kapun, amikor Dorina egy halk sikkantással eltűnt mellőlem.
Kérdőn fordultam hátra majd elmosolyodtam mert Dénes volt az, és épp egy puszit nyomott a barátnője arcára.
-Na és- csatlakozott hozzánk, megfogva Dorka kezét.- Ti kit húztatok?- érdeklődött vigyorogva.
- Grétát.- morogtam, mire stílusosan kiröhögött.- Hé ez nem ér, nem én tehetek róla. A sors utál engem.- de csak tovább röhögött.- És te kit húztál?- nézte rá továbbra is.
- Patrikot- vigyorgott, mire csak bosszúsan legyintettem.
- Én az ofőt húztam...- magyarázta Dorka mosolyogva, mire válaszul kapott még egy puszit.
Beszélgetve sétáltunk tovább, majd a házunknál elköszöntem tőlük, és bementem. Előkotortam a pénzemet és megszámoltam hogy miből fogok tudni holnap ajándékokat venni.
Mikor végeztem lementem anyának segíteni a vacsoránál. Elkéredzkedtem tőle holnap vásárolni, utánna játszottam egy sort Laurával meg a macskával, majd kimerülve bújtam be az ágyamba, és rögtön elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése