Szerelem a levegőben 36. fejezet.

36. fejezet

/Patrik/

- Ilyen nincs...- meredt elképedve Dénes a telefonjára.- Letett...- meredt rám döbbenten, én meg csak az égre emeltem a tekintetemet.

Vagyis a plafonra. Na mindegy.

- Jó de mit mondott? Csak nem rakta le minden szó nélkül....

- Izé...- vakarta meg a fejét- Ja hogy " Figyelj.. Azt hiszem én most leteszem... Itt van Dorka...".... Vagy valami ilyesmit.

- Akkor lehiggadhatnál. Már kezdtél eléggé idegesítő lenni, mint egy kislány...- vigyorogtam rá, majd fejhangon sipítozni kezdtem neki, mire hozzám dobta a kiürült colás flakont.- Hahaha mellé- válaszoltam gunyorosan, mire rám vetette magát a székemről, s leestünk az ágyamról.

Épp röhögve nyomtam le a földre a fejét miközben a karját tartva harcképtelenné téve, mikor Bia nyitott be a szobába mosolyogva, telefonnal a kezében.

- Patrik... Mi a jó fene történik itt??

- Semmi...- néztem fel rá, majd elengedtem Dénest, aki vörös fejjel, nyögve tápászkodott fel.- Mit óhajtasz?- néztem rá vigyorogva, mire csak legyintett és kiment.

- Na most totál hülyének néz- meredt rám mérgesen Dénes mire csak szemberöhögtem.

- Fenébe... Mennem kel, mert anyám kikészül ha később megyek haza.- fintorodott el, miután meglátta hogy már négy óra is elmúlt.

- Hát... Már tizenegy óta itt vagy... Nem unod még?- néztem rá az ágyamról, mire csak elgondolkozva megrázta a fejét és továbbra is maga elé meredt.

- Tényleg... Nem is mesélted hogy mi volt tegnap miután magatokra hagytunk- kapta fel a fejét pár perc múlva és gonosz mosollyal a fején figyelt engem, mire csak elhúzta a számat, és megpróbáltam félvállról venni a kérdését.

- Ömm, semmi... Elkísértem és utána nemsokkal hazamentem.

- Nem hiszek neked!- egyenesedett ki és a szemembe nézett, majd elvigyorodott.- Valamit csináltál! Látom rajtad! Van valami amit el akarsz titkolni. Na mi az? Tuti valami olyasmi, ami nem tetszett neki... Lesmároltad és nem tetszett neki? Rosszul csókolsz ezért felpofozott! Hahaha, biztos ez történt- majd nevetni kezdett.

- Hát... Csak részben volt igazad.

- Na miért már? Hahaha, csak nem igaz hogy pofon vágott??

- Nem éppen. De megcsókoltam...

- Mii?- kerekedtek ki a szemei, és tátva maradt a szája.

- Ugyan már ne legyél ennyire meglepődve!- röhögtem fel megdöbbent fejét látva.- Semmi extra nem volt, csak egy csók... Aztán meg nem is tartott sokáig mert kijött az anyja- magyaráztam, de azt a részét, miszerint legszívesebben úgy maradtam volna örökre, meg az érzést ami a hatalmába kerített nem szándékoztam elmondani neki, mert egy szánalmas, romantikus, nyáladzós hülyének tartana.

- Nanana! És utána?

- Nem volt semmi, mondom, kijött az anyja, majd nemsokára elköszöntem tőlük.

- Hát én nem hiszem ezt el!- dőlt hátra a széken, majd kételkedve nézett rám, én meg csak felnevettem.

- Ha nem hiszel nekem kérdezd meg tőle!- feleltem, majd másról kezdtünk el beszélni,

De egy fél óra múlva elkezdett csörögni Dénes telefonja, s nem is vette fel, hanem csak megnézte a kijelzőt, s felállt.

- Na most már tényleg mennem kell, anyám lassan meg fog ölni ha már nem megyek haza...- magyarázta, miközben kikísértem, majd a kapuban elköszöntünk egymástól s vissza bementem.