Szerelem a levegőben 37. fejezet

Kicsit szomorúan vettem észre, hogy az előző bejegyzéshez csak egy kommentett, és vélemény nyilvánítást  kaptam :( Lehet hogy ez azért volt mert unalmas lett a fejezet, szóval sajnálom... :/ Nem tudom hogy ez milyen lett, remélem erre kicsit több visszajelzést kapok, és ez a feji tetszeni fog nektek (: 

Puszi (;

37. fejezet

/Lilla/

Dorina reggel olyan nyomottan és sápadtan kelt fel, hogy anya rendesen megijedt tőle. 

Sikerült beleerőltetnem egy kis zöld "nyugi" teát, meg egy kis kenyeret, majd elindultunk a  suliba. 

Amikor kiléptünk az ajtón, megcsapott a hideg, ami a benti meleghez képest dermesztő volt, és miután bekúszott a több réteg ruha, sál és egyéb ruhadarab közé megborzongtunk, viszont barátnőmre csalt legalább egy kis pirosságot, mikor a szél megcsapta a meleg arcát.

- Jé...! Nézd, esik a hó! Ez az idei első hóhullás!- néztem fel az égre amikor az út felénél jártunk, és hagytam hogy a pelyhek megüljenek az arcomon, majd nevetve néztem Dorkára, aki halványan elmosolyodott, és feltartotta a kesztyűs kezét, és nézte hogy olvadnak fel lassan a jégkristályok a pamutszálak között, majd  ismét elsötétült a pillantása, és maga elé meredve ment tovább szótlanul.

- Tudod... Szombaton amikor magunkra hagytatok Patrikkal, ő hazakísért és.. és megcsókolt...- hadartam gondolkodás nélkül, hogy eltereljem a figyelmét és elpirulva figyeltem a "sikeremet", mert elkerekedett szemekkel pillantott fel rám.

- ...Mi...? Na nee! Ezt nem mondod komolyan! Ilyen niincs! És milyen volt? Mit mondott utána? És előtte? Hallod ? Válaszolj már?- tért vissza belé egy kicsit az élet.

- Válaszolnék ha hagynál végre megszólalni!- nevettem fel, és elmeséltem a "nagy" sztorit.

- Csak ennyi?- biggyesztette le a száját mondandóm után, mire csak biccentettem egyet.- Na de... Halljuk csak azt a csókot! Mit éreztél? Milyen volt? Mert nem mondtad el rendesen!- nézett rám kérdőn, mire elpirultam.

- Hát... Jó volt- összegeztem vontatottan, de mikor megláttam a felvont szemöldökét bosszúsan felsóhajtottam és folytattam.

- Szóval korrigálok... Eszméletlenül jó érzés volt! Az ajkai édesek voltak, és annyira simogatóak, hogy beleremegtek a lábaim, és ha pár másodperccel is tovább csókol összecsuklottam volna. A gyomrom tótágast állt, de közben mintha felébredt volna benne egy hadra való lepke, és tombolva ki szerettek volna törni, miközben a szívem is úgy dübörgött mintha ki szeretne szabadulni... Mit szeretne?! Akarna... Olyan volt mintha kiszívta volna belőlem az erőt...-meredtem magam elé elgondolkodva, majd tovább ecseteltem a pillanatot.- De akkor is fantasztikus volt! Azt az édes ízt utána is a számon éreztem, és egész este ő járt a fejemben.- fejeztem be, majd a szélesen vigyorgó Dorinára néztem.- Nem tűnsz meglepetnek- állapítottam meg.

- Hmm...- mosolygott sejtelmesen.- Ha te tudnád azt amit én...!

- Na!- most rajtam volt a sor hogy meglepődjek.- Mondjad csak!

- A-a! Nem szabad! Még... Majd egyszer megtudod!- szorította össze a száját továbbra is somolyogva, és megrázta a fejét.

Aztán faggathattam én, egy árva szót sem lehetett belőle kihúzni, de legalább elfelejtette egy kis időre a bánatát.

A harmadik óra után a teremben voltunk, mivel a hó úgy esett, hogy csak a fehérséget láttuk az ablak előtt, így a tanárok nem engedtek ki minket a szünetre, de mi nem bántuk.

Patrikék a szokásos helyükön ( utolsó padsor mögött) röhögtek, én Dorkát vigasztaltam mert amint meglátta az épületet eszébe jutott a válás és magába zuhant, Grétáék előttünk tették a "szépet", a többiek meg elvoltak maguknak  kettesével- hármasával.

Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a hátsó csapat elmasírozik mellettünk, és megállnak Grétáék előtt, akik épp valami zenét hallgattak a telefonjukon.

- Mi ez a szám?- kérdezte bevezetés nélkül Dénes, mire kapott egy csábos mosolyt Timitől.

- One Direction... Talán tetszik?- nézett rájuk csillogó szemmel, mire a fiúk hitetlenül összenéztek.

- Jó de mi a szám címe?

- Ja... One Way Or Another.

- Te...- bökte meg Tamás Patrik vállát.- Ez ismerős nekem....

- Na ne máár! Csak nem hallgatsz "Egydé"-t?- röhögték ki rögtön, mire csak a homlokát ráncolva megrázta a fejét, és tovább hallgatta a számot, Grétáék meg kiélvezve a helyzetet elkezdtek Patriknak csicseregni a bandáról tudnivalókat, de ez őt hidegen hagyta, és nem igazán figyelt oda  a lányokra, ami nekik nem igazán tűnt fel.

- Ah! Blondie!- csapott a homlokára Zsolt, majd látva a többiek kérdő tekintetét előszedte a telóját és elkezdett rajta pötyögni, majd pár perc múlva felhangzott egy dal, aminek ugyanaz volt a dalszövege, csak más feldolgozásban.

- Jé tényleg!- meredt meglepetten a telefonra Patrik, majd elkezdtek egymáson röhögni hogy nem jöttek rá, majd a lányokat otthagyva vitatkozva lementek a büfébe kaját venni, nem foglalkozva Grétáék kérdő tekintetével, mi meg mosolyogva néztünk össze Dorkával, majd amint találkozott a tekintetünk felvihogtunk, amivel kivívtuk a plázababák gyűlölködő pillantását.

- Azt hiszitek hogy ti bármit megtehettek?- hallottuk meg magunk mellől a hangját Timinek, és csodálkozva pillantottunk fel rá, ugyanis nem hallottuk hogy mikor jött ide. Bár lehet azért, mert már az asztalon fetrengtünk nevetve.

- Mert nem!- hajolt át az asztalon Gréta is, ezáltal ijesztően közel került hozzánk az arca.- Patrik az enyém! Vagyis csak lesz... De attól hogy a "szegéény" kis Dorinácska megszerezte magának Déneskét, semmit nem biztosít arra hogy Patriknak egyáltalán tetszel-e Lilla.... Nézz már magadra! Kopott cuccok... otromba hótaposó, semmi kiegészítő! - hadarta tovább, majd megrázta tökéletesen dús szőke haját, amivel megcsillogtatta a menő fülbevalóját is.- Esélyed sincs ellened!- mosolygott rám hidegen, majd Timivel egymásba karolva kilibbentek a teremből.

- Hát... Ez aztán fenyegetés volt...- néztünk lassan egymásra Dorinával, majd megint elkezdtünk röhögni. Rólunk ez lepergett, és nem zavartattuk magunkat.