Szerelem a levegőben 38. fejezet

38. fejezet

/Patrik/

Röhögve csörtettünk le a büféhez, mert közben Dénes meg Tamás karöltve énekelték a One Way Or Another-t, csak túlparodizálva, és irtó hamisan.

- Ah....- nyögött fel Zsolt mikor meglátta a kilométeres sort az ablak előtt.- Sose fogunk sorra kerülni...

- Na már miért nem? Végzősök vagyunk, ezek meg ahogy látom csak ötödikestől lefele vannak...- hunyorgott végig Dénes az embertömegen, majd szélesen elvigyorodott.- Na gyertek nyomuljunk előre, most tanár sincs itt- indult el, majd a "kicsik" értetlenkedő sustorgására, hátra nézett, mire azok megszeppenve elhallgattak, mi meg beálltunk a sor elejére.

- Csókolom!- üdvözölte széles mosollyal az arcán a büfés nénire.- Kérek egy Milka csokit, egy üveg kólát, egy kakaós csigát, meg egy csomag gumicukrot. És ti?. fordult felénk, mire a büfés felhúzott szemöldökkel meredt ránk, mivel szerinte amit ő rendelt elég lett volna mindenkinek a csapatból. Röhögve löktük arrébb Dénest az ablakból, majd mind megvettük a kajánkat, és elindultunk vissza az osztályba.

- Várj már, ezt nézd!- húzott vissza a tornaterem felé, és megállt kiröhögni a kötélen lógó  hatodikos fiút, akit a tanár próbált leszedni róla, de a srác nem mert.

Miután Dénes kiröhögte magát, végre elindulhattunk a terembe. Aztán megálltunk az ajtaja előtt, és kérdőn néztünk egymásra.

Odabentről ugyanis hangos sikoltozással vegyült röhögés hallatszódott ki. Amikor benyitottunk döbbenetes látvány tárult elénk. Ugyanis a terem úgy nézett ki, mintha bent is esett volna a hó, csak foltokban.

Elolvadt kupactól volt vizes a tanári asztal, a földön koszos tócsákban gyűlt össze a hó-lé. Aztán rájöttünk hogy amíg mi a tornaterem előtt ácsorogtunk, Tamáséknak az az ötlete támadt, hogy mivel annyira szakadt a hó, az ablakpárkányon összegyűlt ergo ha beszedik lehet bent is hógolyózni. Vagyis inkább a lányokat dobálták, és hangos nevetéssel díjaztak egy egy sikeres találatot, amíg a többiek próbáltak menedéket keresni az asztalok alatt, mellett, bárhol. Az ajtón pedig azért nem tudtak kimenekülni, mivel Zsolti elállta az utat, és aki kiakart menni, azt visszalökte.

Eléggé fejetlenség volt bent, de Dorka és Lilla csak hanyagul ültek a padjuknál és kacagva figyelték a többiek rohangászását.

Szárazan.

- Nézd már!- bökött oldalba Dénes, és derülten mutatott Grétára, aki totál vizesen állt meg előttünk, és kérlelőn nézett felénk Zsolt válla fölött, de mi csak megvont vállal mutattunk az előttünk álló torlaszra, mivel mi sem tudtunk bemenni tőle.

- Basszus!- lökte meg Zsolt karját Dénes és befurakodott mellette.- Jön  Mároki! Menj már! Álljatok le! Halljátok?- kezdett el ordibálni, mire rekord idő alatt leül mindenki.

Vagyis majdnem, ugyanis Gréta állva maradt, a felsőjéből kicsöpögő tócsa közepén, és dühösen méregette a bűnösöket.

- Osztály...!- lépett be a tanár a terembe, mire minden tekintett rá szegeződött, de az övé a csupa víz lányra tapadt.-Valami probléma van? És miért vagy csöpögő ruhában?- kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire Gréta fontoskodva megrázta vizes haját, és elkezdett panaszkodni.

- Szóval, az öt hátsó fiú közül melyik volt az?- nézett hátra ránk, mire a szőke gonoszan összehúzta a szemét.

- Tulajdonképpen... Mind az öten benne voltak.... Csak másféleképpen- mosolygott negédesen.

- Akkor az az öt személy feláll, és kijön ide elém, és elmondja mi késztette erre a cselekedetre őket. Nos? - meredt ránk és várta hogy felálljunk, mindenki más hátrafelé forgolódott hogy ránk lásson.

Már-már épp felálltunk volna, amikor az első padból felpattant Krisztián, mire Mároki meglepetten pillantott rá.

- Nem csak ők voltak.! Én... én is benne voltam- sütötte le a szemét.

- Meg én!- tápászkodott fel Sára is, majd sorra mindenki, kivéve Timit, aki durcásan nézett az álló emberekre, Grétával egyetemben.

- Na akkor most egy pillanat...- rázta meg a fejét a tanár- Akkor most ki tette és ki nem? Azok álljanak fel!- kezdett el bedühödni Mároki, és végignézett az álló osztályon.- Gyerünk! Ne mártírkodjatok! aki nem bűnös üljön le! MOST!- üvöltötte el magát, mire páran összerezzentek, de kitartóan álldogáltak tovább, velünk egyetemben.

- Kolléga!- nyitott be döbbenten a magyar tanár.- Valami probléma van?- nézett végig az álló osztályon, majd a tekintete megint visszatért Márokira, aki eléggé idegbetegen nézett vissza rá.

- Nem... nincs...- válaszolt kelletlenül, majd miután a tanár visszament az órájára, sóhajtva nézett végig rajtunk.- Na jó... Rendben.... Most az egyszer eltekintek ettől az incidenstől, mivel látom hogy tényleg mindenki benne volt. A kisasszonynak meg- nézett gúnyosan Grétára.- biztos van valami elrendezni valója a fiúkkal. De ha megkérhetem, ezt személyesen intézze el. Most pedig, mindenki üljön le a helyére és kezdjük az órát!- fordult a tábla felé, de abban a pillanatban megszólalt a csengő.- Khmm... Ez esetben akkor következő órán folytatjuk....- mondta kényszeredetten, majd kivonult a teremből,mi pedig megkönnyebbülten sóhajtottunk fel.

Az egész osztály.

- Akkor.... Egy matekórával kevesebb- vágott hátba Dénes vigyorogva, majd mikor Dorka mellé pattant nyomott egy puszit az arcára.

- Igen... Eggyel kevesebb- fordult hátra Lilla is megkönnyebülten, mire elnevettük magunkat.

- Na... Ki jön büfébe?- állt fel Dénes mire furán ránéztem.

- Most voltunk...

- Ja- vonta meg a vállát hanyagul.- De a nagy izgalomban megettem mindet.

- Aha....- gondolkodtam el. Aztán eszembe jutott hogy tényleg mozgott az állkapcsa, és még el is gondolkoztam hogy mit rághat.

- Na jó...- tápászkodtam fel.- Akkor raboljuk ki a büfét!- indultam el, mire Dénes röhögve követett ki az ajtón át.