Szerelem a levegőben 45/1. fejezet

Mivel ez hosszú feji lett volna kétfelé kellet hogy szedjem :D Remélem tetszeni fog, és nem haragudtok meg a fél rész miatt :D A történet fő cselekménye megtörtént esetek alapján íródott (az esernyős bunkizás :D )

Jó olvasást hozzá! ^^ <3

45/1. fejezet

/Lilla/

- Öhm... Nem akarsz bejönni?- kérdeztem nehezen forgó nyelvekkel, (még a csók hatása alatt álltam), ugyanis ezek után nem köszönhettem el tőle csak úgy.

- De, persze!- felelte vidáman, majd megfogta a kezemet és követett.

Türelmesen megvárta amíg bezárom a kapunkat, majd kinyitom a bejárati ajtót. A kis előtérben ledobtuk a kabátot, meg levettük a cipőnket és bementünk a konyhába, mivel onnan hallottuk meg Laura hangját. És ahol ő ott van, akkor arra anyát is megtaláljuk.

Sejtésünk nem csalt, épp a kicsit próbálta rávenni arra, hogy egyen meg egy kis tálka főzeléket.

Amikor meglátott minket megállt a kezében a kanál és egy kissé döbbenten ránk nézett, Laura pedig kihasználta az alkalmat és kilökte anya kezéből a tányért ami hangos csörömpöléssel leesett a padlóra (műanyag, az ilyen esetek miatt).

- Ó...! Sziasztok! Mi újság van?- kérdezte, miközben lehajolt egy hangos sóhaj közepette és felszedte a hercegnős edényt a spenóttenger közepéből.

- Semmmmiii...!- feszengtem miközben elővettem egy törlőt és elkezdtem felitatni a padlóról a trutyit, miközben próbáltam nem fintorogni a művelet alatt. Megértem hogy Laura nem akarta megenni.- Gondolom Patrikot nem kell bemutatnom- néztem fel.

- Nem. Na és mi járatban vagy erre?- nézett kedves mosollyal a barátomra(!!).

- Csak felugrottam ha már Lillát elkísértem.- mondta aranyosan, mire önkéntelenül elvigyorodtam.

- Értem- bólogatott anya, majd kivette Laurát az etetőszékből.- Na gyere picur nézhetsz egy kis mesét jó?- nyomott egy puszit a fejére.

- Jó!- tapsikolt vígan, majd hagyta hogy kicipeljék és lerakják a kanapé elé. Elindultam én is, majd mikor Patrik mellé értem, megfogta a kezemet és visszahúzott. Átkarolta a derekamat, és hátulról a fülembe suttogott.

- Anyudnak nem mondjuk el?- kérdezte, én meg megborzongtam leheletétől.

- Hát... Ha így talál minket szerinted mit kéne magyaráznunk?- néztem fel rá hátrahajtott fejjel, mire mosolyogva nyomott egy gyors puszit a számra.

- Khm...- köszörülte meg a torkát anya, mire zavartan arrébb léptem Patriktól.

- Mindjárt jövök!- engedte el a kezemet, mire vörös fejjel bólintottam és hagytam elmenni mellettem.

- Na jó kislányom... Mondanám hogy magyarázatot követelek, de ez eléggé egyértelmű volt! És sejtettem hogy ez lesz belőle!- sóhajtott anya mire odapattantam mellé és szorosan megöleltem.

- És akkor...?- kérdeztem félve a válaszától.

- És akkor jó lenne ha elengednél mert megfojtasz. Hát mit tehetnék ellene? Elszakítani nem tudlak titeket egymástól, mert megtalálnátok a módját hogy együtt lehessetek. Amúgy meg- lesett ki a konyha ajtón.- Én egészen kedvelem ezt a fiút.- mondta mosolyogva, majd felment a lépcsőn.

Kinéztem én is az ajtón, és mélyen, legbelül éreztem valami melegséget. Olyan erős szerelem kezdett bennem kibontakozni ez iránt a srác iránt hogy ilyet még nem éreztem. Néztem mosolyogva a húgom mellett ülő alakot, aki beleéléssel nézi a Hófehérkét, és tudtam hogy anyának igaza volt. És mindig is az lesz.

~*~

Másnap reggel vidáman pattantam ki az ágyból, és dalolászva készültem el rekordidő alatt.

Mivel konkréten szakadt a havas esó, egy kis gondolkodás után felkaptam az esernyőmet, és elindultam.

- Jesszus!- sikkantottam fel egy kicsit, mire Patrik mosolyogva közelebb lépett és egy csókkal kért bocsánatot a megijesztésemért.- Na és mit keresel itt?

- Nem mehetek a barátnőmmel együtt suliba? - kérdezte irtó aranyosan, miközben a kezemre kulcsolta az ujjait. Hmm, végül is igaza van.- Az minek?- nézett kérdőn a kezembe tartott esernyőre.

- Izé...- vörösödtem el.- Mivel esik a hó, megmarad a hajamon, a suliban meg leolvad ergo szét lesz ázva. Érted?- kérdeztem vissza, közben egy elegánsnak szánt mozdulattal kinyitottam. Vagyis csak akartam, mivel nem nyílt ki. Egy ideig szerencsétlenkedtem vele majd bosszús sóhajjal az engem kiröhögő Patrik kezébe nyomtam hogy ha már úgyis olyan okos akkor hajrá.

Legnagyobb csodálkozásomra sikerült neki. Miután megkérdeztem hogy hogy csinálta, újra kinevetett, majd a vállamnál fogva átölelt és megmutatta hogy ha megnyomom a gombot akkor kinyílik. Na kösz... Én meg bénáztam vele egy sort.

Félúton járhattunk amikor összetalálkoztunk Dorkával meg Dénessel.

- Na látod? Dorinánál is van ernyő!- mutattam feléjük, és úgy tűnt hogy a lány is ezt magyarázza a barátjának mert ugyanúgy mutogatott felénk.

-.. Mondtam hogy ne nézz hülyének amikor hoztam! És amúgy is...- mérgelődött Dorka.

- Jó na, ne haragudj. Persze hogy jó ötlet volt hoznod! Naa!- ölelte meg duzzogó barátnőjét, miközben utolértük őket.

- Sziasztok!- köszöntek vigyorogva, majd elégedetten szemlélték meg Patrik karját a vállaimon amivel magához ölelt.

Visszaköszöntünk mi is, majd beszélgetve mentünk tovább.

Amikor befordultunk az iskola utcájába, Patrik elengedett én meg arrébb léptem tőle, tartva a "barátságunknak" megfelelő két lépés távolságot.

- Na jó! Ez most mi volt?- álltak meg döbbenve Dorkáék, én meg gyorsban elmagyaráztam nekik a szitut.

- ... És tudod ki miatt!- néztem a barátnőm szemeibe, mire megértően bólintott, én meg megkönnyebbülten léptem be az iskola épületébe.

Ahogy beértünk a terembe, elégedetten néztem az ajtóval szemben tornyosuló esernyőhalomra, ami arról tesz bizonyosságot hogy nem csak mi ketten hoztunk. Miután én is kinyitottam az ernyőmet és beraktam a többi közé száradni, kipakoltam a táskámból.

- Figyelj már!- ordított fel Zsolt mellettünk.- Hallod? TAMÁÁS! Akarsz bunkizni?- kérdezte vigyorogva a közeledő sráchoz.

- Jó, úgy is töri az első Tellát meg lehet szívatni vele... De hogyan?- kérdezte töprengve. Igen az iskolában minden osztály szívatja Tella Róza tanárnőt, de a mi osztályunkat különösképpen utálja, de ez az érzés kölcsönös.

- Észkombájn, ne agyalj annyit! Mire van az a sook, szép színes esernyő?- mutogatott a halom felé, mire Tominak felcsillant a szeme.

- Dénes! -kapta el az épp büfébe igyekvő fiú karját Zsolti.- Akarsz bunkizni te is?

- Mi van?- nézett rá értetlenül, majd miután megtudta hogy miről van szó természetesen beleegyezett.

- Hát hogy ezért mit fognak kapni...- meredtem előre, ahol a fiúk bekúsztak az esernyőkupac alá, és Patrik segített nekik jól "eltűnniük".

- Nem tom'!- vihogott Dorka- De az tény hogy ezzel nagyon kifogják húzni a gyufát Tellánál.-viháncolt tovább.

- Mit csináálsz? Úristen el fogjátok törni!- hallottuk meg Gréta meg Timi visítását, akik dermedten álltak az ajtóban, és a Patrik kezében lévő 1D-s esernyőre meredtek. Igen ez gyenge pont mind a két lány lelkében, hiszen minden amin rajta van One Direction az szent és sérthetetlen. Főleg az az ernyő, mivel  Timi kapta egyenesen Londonból, és még alá is volt dedikálva. Vagyis rá volt nyomtatva az aláírás mindegyik fiútól.

- Nyugi! Nem lesz semmi baja- röhögött Patrik és a közepébe szúrta az ernyőt, mire valaki felordított alulról.

- Te normális vagy? Majdnem kinyomtad a szememet!- panaszkodott a hang.

- Bocs, de most már ne mozogjatok, mert meglátszik az ernyőn. Amúgy meg mindjárt csengetnek szal' egy szót sem!- hagyta ott őket, majd hátul elkezdte elpakolni a kupac alatt levő három fiú cuccát, hogy hadd higgye azt a tanárnő hogy betegek. A "mindjárt csengetnek" valójában még vagy öt percet jelentett, úgyhogy Patrik még nyugodt szívvel ment le a büfébe, és Gréta mintha csak erre várt volna, amint a fiú kilépett az ajtón megindult felénk hű csatlósával, Timivel.

- Na ide figyelj! Mi az hogy te Patrikkal együtt jössz suliba? Hmm? Nem fogalmaztam a múltkor elég világosan? Vagy ilyen gyengeelméjű vagy?- támadt le szikrázó szemekkel, mire Dorkával fintorogva összenéztünk.- Mit vágod itt a pofákat! Inkább válaszolj ha kérdeztelek!- kezdett el egyre jobban rikácsolni, én meg jobbnak láttam közbevágni.

 - Figyelj Gréta... Nem ez az első alkalom hogy négyen jöttünk a suliba, mivel egyfelé lakunk. És az hogy ő most az esernyőm alatt jött, és közelebb került két lépéssel mint ahogy amúgy szokott, az csak azért volt hogy ne ázzon el. És mivel már Dorkáékhoz nem fért volna alá, azért állt mellém- magyaráztam lassan a dühös szöszinek.

- Hát nem hiszem! Kitelik tőled akármi! De egyet ne felejts! Végig rajtad tartom a szememet, akkor is amikor nem gondolod! VÉGIG!- ordította, majd hátralendítette a haját és megfordulva elmasírozott.

- Hát.. ez most ijesztő akart lenni? - néztem utánunk, majd kitört belőlünk a röhögés.

A csöngetést  követően mindenki beesett a terembe, majd az ajtót egy nagy csapódással egyetemben bezárta tanárnő.

- Na akkor mindenki leül a helyére, és kérem a hiányzók neveit. Tehát?- lapozta fel a naplót majd végignézett rajtunk, végül megállapodott a tekintete Patrikon.- Te! Rajta!- parancsolt rá, mire végigsorolta a hiányzókat. Meg azokat is akik nem hiányoztak, de ugye az ernyők alatt kuporogtak.- Rendben! Tehát akkor felelünk a múlt óra anyagból. Barna Gréta legyen szíves a táblához fáradni!- meredt a szőke lányra, aki egy halk sziszegést követően feltápászkodott, és kilibbent a térkép elé.

Már vagy öt perce szenvedett a táblánál, és nagyon úgy tűnt hogy ez karó lesz, amikor mozgás támadt az esernyők között.

Mindenki lélegzet visszafojtva meredt arra, majd amikor Dénes "kitört" belőle Tamással meg Zsoltival  egyetemben az egész osztály egy emberként röhögött fel.

- Mi..? De hát...? Hogy képzeltétek...!- hápogott Tella ledöbbenve.- Azonnal hozzátok ki az ellenőrzőtöket, ez már hallatlan! Eddig is úgy viselkedtetek az óráimon de ez már több a soknál! Nem hiszem el hogy a többi tanár hogy tud rólatok annyi jót mondani, felháborító az osztályközösség! Nem hallottátok? MOST RÖGTÖN KÉREM AZ ELLENŐRZŐKET!- ordított a röhögő hármasra, akik megpróbáltak kievickélni a nyitott esernyők közül.

De mivel tolakodtak, Tamás megbotlott és ráesett egy...

Egy 1D-s ernyőre.

Az osztályban egyszerre fagyott meg a levegő, majd Timi visításával egyszerre röhögött fel újból mindenki.

- Neeee!! Te barom! Most mi lesz velem? Jesszusom!!- és így tovább visítozott a plázabarbie a törött ereklyét szorongatva, majd tehetetlen dühében elkezdte csapkodni a fiúkat, Tella Róza meg még döbbentebben figyelte az eseményeket.

- Na jó!- csapot az asztalra a naplóval, mire mindenki odafigyelt egy percig.- Ti négyen! Ellenőrzőket! MOST!

- Mi? Én.. Én nem kaphatok szaktanárit!- döbbent le Timi, majd miután megszólalt a csengő mindenki egyszerre tódult ki a teremből.

- Tanárnő! Én nem kaphatok figyelmeztetést! Nem lehet hogy...- hallottam még a panaszkodását, majd miután kimentünk a teremből egyre inkább elhalkult a hangjuk.