Szerelem a levegőben 46. fejezet

Egy megjegyezni valóm van csak. Keveset komiztok :( De viszont lelkiismeretesen pipálgattok szóval annyira nem baj :D 

Jó olvasást, remélem tetszeni fog :)

46. fejezet

/Patrik/

 - Hopp, a fenébe!- rezzentem össze a telefon csörgésére, és elrontottam a dalt a gitáron. Újra. Kinyomta a hangfelvevőt a laptopomon, és ránéztem a mobil kijelzőjére.

Lilla hív

Hurrá! Akkor most vissza kell fognom magam, hogy el ne áruljam hogy az ajándékát csinálom, bár az tény hogy már hatodjára veszem fel, mivel mindig elrontottam.

- Szia!- kaptam fel mosolyogva, miközben igyekeztem nem leejteni a gitáromat.

- Szia! Felkeltettelek?

- Mi? Nem dehogy is, miért?- nevettem fel.

- Hát olyan későn vetted fel. Szóval akkor ráérsz.

- Rá- mosolyogtam, és vártam hogy a lényegre térjen.

- Tudod... Az van hogy amikor felmentem a Face-re egy üzenet várt. Grétától...

- És?

- És... Konkrétan megfenyegetett.

- Hogy mi?!- hördültem fel, és rögtön felmentem Facebookra.- Jelentkezz ki, mindjárt megnézem.- mondtam egy kicsit parancsolóan, de nem vette zokon.

- Oké, kiléptem!- válaszolta, mire gyorsan beírtam az e-mail címét meg a jelszavát, és amint betöltött rámentem az üzenetekre.

- Basszus, mit képzel magáról ez a ....?- kérdeztem felháborodva, miután átfutottam a rövidke üzenetet.

- Nem tudom. De most mi legyen?- kérdezte egy kicsit rémült hangon.

- Én azt tudom csak mondani, hogy jobb ha a többiek tőlünk tudják meg, nem pedig Grétától.

- Mondasz valamit.... De hogy?

- Szerinted? A legegyszerűbben. Kiírjuk Facere és kész. Nálam most van vagy százötven ember online, abból a fele sulis.

- Hát.. Jó- egyezett bele és leraktuk a telefont, majd öt perc múlva kinn volt a falunkon a "hír", majd meghallottam a chat hangját.

Kocsis Lilla  21:40

Jól látom hogy Gréta gratulált? O.o

Temesi Patrik 21:40

 Igen :) De szerintem ne örülj annyira, holnap biztos el fog kapni. Vagyis ha tudna....

Kocsis Lilla 21:40

Hogy érted ezt?

Temesi Patrik 21:41

Garantálom, hogy holnap nem fogsz tudni levakarni magadról :)

Kocsis Lilla 21:41

Köszönöm! <3

Temesi Patrik 21:41

:)

Mosolyogva néztem a beszélgetésünket, miközben folyamatosan jöttek az értesítések. Lájkok, örülő, értetlenkedő, és egynéhány gyűlölködő kommentek, de többen voltak akik gratuláltak aminek nagyon örültem.

Mivel az ajándék mára befuccsolt, a gitárt leraktam az állványára és tovább beszéltem Lillával, majd nem sokkal később Dénes is rám írt, így csak valahol éjfél környékén tudtam elszakadni a géptől.

~*~

Reggel amikor befordultam Lilláék utcájába elég érdekes látvány tárult elém, ugyanis a lány a házuk előtt állt és rángatta a kaput. 

- Mit csinálsz? - érdeklődtem udvariasan, miután mellé értem.

- Be... Szeretném... Zárni.... Csak... be..fagyott... - mondta, minden egyes szó után egyet rántva, majd megragadtam én is, és egyszerre becsaptuk- ...vagy mittomén'!- túrta a haját hátra fújtatva, majd felkapta a földről a táskáját.- Köszi!

- Nincs mit!- hajoltam oda, és nyomtam egy gyors puszit a kipirult arcára.

- Csak ennyit kapok?- kérdezte döbbenten.- Tudod mennyit szenvedtem ezzel a hülye kapuval? Többet érdemlek vigaszdíjként amiért később jöttél!- követelte, mire mosolyogva adtam neki egy csókot.- Na... Legalább ennyit- bólogatott kifulladva, majd megfogta a kezemet és végre elindultunk.- Jaj, várj!- torpant meg, majd elkezdett kotorászni a tatyójában és előrántott egy kissé gyűrött lapot.- Tessék, ezt neked írtam. Mikulásra, csak elkéstem egy kicsit, nem jött az ihlet- vonogatta a vállát zavartan miközben a dalt olvastam, de alig tudta befejezni, mivel megöleltem majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm!

- Nincs mit!- vörösödött el, majd mosolyogva továbbsétált mellettem. 

Mikor megláttuk a suli épületét egy kicsit megremegett a keze, és el akart engedni, de én előbb megszorítottam, majd átkaroltam a vállát, és beléptünk az ajtón.

Először mintha megdermedt volna az aula, majd mindenki egyszerre kezdett el suttogni a mellette lévővel, de minket nem érdekelt és felmentünk a terembe, ahol Lillára ráugrott Dorina, majd elkezdett valamit sápítozni.

Ezek után a nap hamar eltelt, szavamhoz híven folyton Lilla közelében tartózkodtam  és elégedetten szemléltük Gréta bosszús arcát.

- Na, már csak a tánc van hátra, és túlélted a napot veszekedés nélkül!- nyomtam egy puszit a feje búbjára, miközben lementünk a tesiteremhez.

- Tudom!- mosolygott fel rám- Akkor pénteken mi lesz?

- Mi? Ja! A buli?

- Aha- bólogatott vidáman.

- Majd olyan nyolc körül átmegyek, mivel fél kilenckor kezdenek.

- Olyan hamar?- képedt el, mire óvatosan elmosolyodtam.

- Kell egy  kicsit buszozni oda. Szóval annyi pénzt hozz, vagy buszjegyet.

- Jaa, értem!- világosodott meg, majd leült átvenni a cipőét, mivel a tesiterembe kötelező a váltócipő, majd mindenki beállt a helyére amikor Peti megérkezett.

- Nana!- csapta össze a kezét szomorúan hogy elfelejtettük a helycserét.- Gyerünk  gyerünk! Gyorsan cseréljetek!- sürgetett minket. Mikor Gréta elhaladt mellettünk nekiakart menni Lillának vállal, de nem sikerült neki, mivel arrébb rántottam a lányt, így a szöszi majdnem elesett, és csak egy gyilkos pillantást küldött felénk. Miután elfoglaltuk a helyünket nem volt több probléma, úgyhogy az óra további részét eltáncoltuk.

A hazafele úton megbeszéltük Dénesékkel hogy holnap mikor és hogy hol fogunk találkozni, majd elköszöntünk tőlük. További fél órát eltöltöttem Lillával a kapujukban, majd hazamentem. Beköszöntem a konyhába ahol anya meg Bia álláshirdetéseket lapozgattak, majd felmentem tanulni

A vacsorát később elutasítottam és bezárkóztam a szobámba a gitárommal meg a DALszöveggel, és azon fáradoztam , hogy egy helytálló zenei aláfestést szerezzek  hozzá.

A sok összegyűrt kottapapír mellett végül tizenegy körül sikerült megírnom a vershez való dallamot.

Miután eljátszottam a dalt, boldogan konstatáltam hogy tökéletes lesz, majd elégedetten nyúltam végig az ágyamon, és szinte rögtön elnyomott az álom.