Szerelem a levegőben 49. fejezet

Sziasztok! :) Először is, egyöntetűen megszavaztátok hogy legyen kép Ákosról. Ezt megtekinthetitek mostantól a szereplőknél, és a fejinek ő lesz a képe :D Remélem mindenki elégedett lesz vele :D

Másodszor kaptam egy díjat, köszönet érte még egyszer  a Sparks Fly Design and Critics csapatának, és kaptam tőlük még egy kritikát is amit IDE kattintva megnézhettek. A díjat a Díjak menüpontok alatt megtaláljátok, ez volt a nyolcadik :)
Végül a Facebook oldalt megszüntettem, az oka hogy teljesen fölösleges volt csinálnom :D
Csak ennyit szerettem volna, remélem tetszik majd az új fejezet :)

49. fejezet

/Lilla/

" Mit keresek én itt?"- fürkésztem az arcomat a tükörben, miközben megnyitottam a csapot.

" Az tény, hogy ha már Patrik nem törte magát azon, hogy kibékítsen, megtehetem..."- morfondíroztam tovább miközben megszárítottam a kezemet. " Bár lehet nem szegény Ákost kéne bolondítani .. Viszont ő hívott el!"- léptem ki a pláza mosdójának az ajtaján, és menet közben a nyakamra tekertem a sálamat, és visszagondoltam, hogy hogyan kerültünk mi ide.

Reggel vörös, dagadt szemekkel keltem fel, hála az éjjeli sírásrohamaimnak. Mikor bementem a fürdőbe egy kicsit megijedtem magamtól, szóval gyorsan megmosakodtam hideg vízzel.

Meredtem magamra, néztem, ahogy a víz lecsöpög az államról a mosdóba, és éreztem, hogy megint elkap a sírhatnék. Vettem egy reszketős sóhajt, és megpróbáltam visszatartani a könnyeimet. Nem igazán sikerült, így a forró könnycseppek összekeveredtek a vízcseppekkel

Dühösen megráztam a fejemet, és újra bevizeztem az arcomat. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor megéreztem az égő szememen a hűvösséget.

Továbbra is tartva magamat ahhoz az elhatározásomhoz, hogy a mai napot túlélem bőgés nélkül megfésülködtem és felfogtam egy kis csurkába a fejem tetejére, majd felöltözve leslattyogtam a konyhába enni.

Anya fürkésző pillantással nézett fel, mire csak megráztam a fejemet, és mosolyt kényszerítve magamra megpusziltam Laura maszatos arcát.

- Mi jót esztek?- kérdeztem, miközben behajoltam a hűtőbe valami ehetőt keresve.

- Rántottát- válaszolt anya, miközben benyomott még egy adag falatot a kicsi szájába.  - Te is kérsz?

- Nem!- csaptam be az ajtót, majd miután szereztem egy kiskanalat belenyomtam az üveg nutellámba.

- Kenyeret nem kérsz hozzá?- meredt rám felvont szemöldökkel, mire csak mosolyogva megráztam a fejemet és visszamentem a szobámba.

Sóhajtva huppantam le a gép elé, és félreraktam a "reggelimet" majd benyomtam a gépemet.

Fellépve a Facebookra láttam, hogy van két olvasatlan üzenetem. Visszafojtott lélegzettel kattintottam a kis borítékra, majd csalódottan és egy kicsit dühösen meredtem rájuk.

Ugyanis az egyik küldője Dorina Márton a másik pedig  Ákos Kertész volt, és nem éppen tőlük vártam.

Nem igazán érdekeltek, de azért csak megnéztem a Dorka üzenetét, amit vagy tíz perce küldött mobilról.

Dorina Márton   10:10

Szia! Figyelj mi volt veled tegnap este? Semmiről nem tudok, egy kicsit kiütöttem magam :S Szerencsésen meghúztam a pálinkás üveget, és onnantól kezdve semmi :S Csak az van meg mikor már jövünk haza, és Dénes meg Patrik rólad beszél, de nem igazán értettem hogy most mi van... Elmagyarázod?

Sóhajtva meredtem az üzenetére, és elkezdtem pötyögni a választ. Mindent leírtam, az elejétől a végéig, majd rákérdeztem, hogy mégis hogy sikerült neki a pálinkás sztori, aztán megnyitottam Ákos üzenetét is.

Ákos Kertész   9:58

Szia! :) Megkaptad az SMS-t?  Ha igen akkor...? Mit gondoltál? Á, mindegy... Tudom hülyeség volt... Tudod mit? Felejtsük el az egészet!

Mosolyogva néztem a kapkodva elküldött mondatokra, és visszaírtam neki hogy " ugyan, miért lett volna hülyeség? :) ", és nem sokkal később kaptam egy mosolyt, majd elkezdtünk beszélgetni.

Közben persze megjelent Dorka is, és rögtön be lett avatva mindenbe. Aztán egyszer csak küldött egy olyat, amin elkezdtem hezitálni, majd megvonva a vállamat beleegyeztem. 

Ákos Kertész   10:39

Szóval... Nincs kedved ma mozizni? (:

Lilla Kocsis   10:40

Hmmm ... Végül is .. Szombat van, anya elenged, a pasim (ha még az)  jelenleg magasról tesz rám.... Ami azt illeti nagyon is van :D :)

Ákos Kertész   10:40

Szuper! :D Akkor egykor ott leszek a kapudban :D 

Lilla Kocsis   10:41

Rendben :) Na, de szia én mentem!

Ákos Kertész   10:41

Oké, szia :)

-  Anyaaa! - rohantam le a lépcsőn.

-  Csst!- jelent meg előttem a nappali ajtajában. - Laura végre elaludt!

- Most?- bámultam rá, majd megráztam a fejemet. - Mindegy. Szóval! Elengedsz moziba?

- Ma? És kivel mész?- érdeklődött.

- Hát... Ákossal...

- Kiveel?- kerekedtek el a szemei, mire elmagyaráztam neki mindent. - Kislányom! Én azt hittem, hogy te olyan vagy aki egy szakításon, vagy tudom is én minek kell most ezt a helyzetet hívni, magadba zuhansz, és a szobádban fogsz zokogni. - dörzsölte meg az orrnyergét, én meg csak felvont szemöldökkel meredtem rá. - Jó menj!- legyintett, majd elfordult.

- Köszönöm!- pattantam fel, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Várj csak! Mikor is mentek?- 

- Hát... Egyre értem jön!

- Jó rendben!- sóhajtott majd bement a konyhába, én meg visszarohantam a szobámba, és felhívtam Dorinát.

- Képzeld eeel!!!- kezdtem el visongani a mobilba, mire a lány csak fájdalmasan felnyögött.

- Ne ilyen hangosan, irtóra fáj a fejem!- motyogta, úgyhogy egy kicsit halkabbra vettem és elmondtam mindent, mivel hogy már Facebookról lement, amikor ezek történtek. - Akkor most te elmész Ákossal...?- kezdte el lassan felfogni a dolgokat.

- Igeen!- virultam, de arról sajnos fogalmam sem volt, hogy miért.

- De nem lehet! - kezdett el kiakadni Dorina.

- Mi? Miért ne lehetne?

- Mert Patrik szeret téged!

- Aha, peersze!- nevettem föl gúnyosan, egy kis keserűséggel a hangomban. - Szeret mi?! Akkor nem smacizott volna Grétával, akit elméletileg nagyon is elítél. Annyira szeret, hogy egész nap nem is hallottam  felőle, arra nem képes, hogy benyögje azt a képembe, hogy 'bocs!'- mondtam gunyorosan, miközben elkezdtem valami gönc után kutatni a szekrényemben.

- Lilla! Ez nem te vagy!- hallottam Dorka döbbent hangját, mire csak megvontam a vállamat.

- Nem tudom... Csak azt, hogy Patrik magasról tesz rám, szóval... Azt kapja, amit ad!- közöltem ridegen, mire barátnőm csak felnyögött a vonal végén.

- De én tudom, hogy szeret!- váltott rábeszélő/ könyörgő üzemmódra, de hajthatatlan voltam.

- Tudod... Elég makacs vagyok! Ezzel nem fog sokra menni... Szóval ne nagyon törd magad! Na, de mentem készülődni, szia!- raktam le a telómat, majd félredobtam az ágyamra, és kiugráltam a fürdőbe.

Pontosan egykor megszólalt a csengőnk, én meg teljes " randi cuccban" leszáguldottam a lépcsőn, és elkezdtem öltözni.

- Kész vagy? Van mindened? Pénzed?- nézett végig rajtam anya mosolyogva. Egy egyszerű fekete farmer volt rajtam, kötött, mintás pulcsival.

- Van, köszi!- húztam fel a csizmámat, majd miután a fejembe nyomta a sapimat elköszöntem és kiléptem az ajtón- Sziaa! - köszöntem mosolyogva a kapuban várakozó Ákosra, majd bekulcsoltam a kaput.

- Szia! Mi újság?- vigyorgott vissza, majd elindultunk a mozi felé. Vagyis hát a plázába, mert, hogy ott volt a mozi. Az utat végigröhögtük, és nagyon örültem neki hogy a tegnapi este nem került szóba. Mikor beértünk az épületbe, rögtön ráragadt a sál a nyakamra, olyan meleg volt bent.

- Mit nézzünk? - kérdeztem, miután beálltunk az egyik ablakhoz.

- Hmm... Válassz te!- ajánlotta mire csak mosolyogva megvontam a vállamat, jelezve hogy nekem mindegy.

- De...! Csak egyet kérek! - tettem fel a kezemet mire kérdőn lepillantott rám. - Csak ne romantikust!

-  Oké!- bólintott megértően, majd megvette a jegyeket valami vígjátékra.

- Mi? Várj! Te most megvetted a jegyemet? Ákos! Várj már!- siettem utána, mivel konkrétan otthagyott. - Ne vedd már meg! Hallod? Akkor legalább hadd fizessem vissza!- erősködtem, de nem hagyta.

- Nyugi,  nem volt sok!- nevetett, de továbbra sem hagytam nyugton. - Jó, nyugi...- kezdte, miközben beálltunk a büfébe, én meg tovább puffogtam.

- Kérek egy nagy popcornt, két nagy kólát és egy tál nachost! Sajtos jó lesz?- pillantott rám, mire csak duzzogva bólintottam, majd felkaptam a fejemet, mert rájöttem, hogy megint megvette mindkettőt, míg én magammal voltam elfoglalva.

- Hát ezt nem hiszem el!- csóváltam a fejemet mikor a kezembe nyomta az egyik kólát, majd elkaptam előle a nachost, és elindultunk a terembe.- Na, ne vigyorogj már! Idegesít!- röhögtem el magamat Ákos önelégült fejét látva.

- Te nem tudod, hogy milyen vicces arcot vágtál!- piszkált, miközben elkezdtünk beoldalazni a sorba.

- Jó, el voltam foglalva a gondolataimmal!- adtam meg magamat, mire a fiú jóízűen kinevetett. A reklámok alatt tovább szívózott velem, de megpróbáltam én is visszaszólogatni, több-kevesebb sikerrel, majd elkezdett peregni a film, és mindketten csöndbe maradtunk. 

Ákos a filmet nézte, és hangosan nevetett a vicces részeken, én meg csak halvány mosollyal az arcomon ültem mellette és gondolkoztam. A tegnapi napon. 

Talán kellet volna még egy kicsit várnom, nem rögtön elrohannom. 

Talán ma is rendbe lehetett volna hozni mindent.

Töprengésemből Ákos rezzentett fel.

- Hé! Minden oké?- kérdezte közel hajolva, mire csak bólintottam

- Persze miért?- mosolyogtam rá.

- Hát mert alig szólaltál meg eddig!

- Bocsi csak... Elgondolkodtam...!- túrtam bele a hajamba zavartan, de ő csak megértően bólintott.

- Tudod... Nem azért hoztalak el ide, hogy elmélkedj. Hanem pont az ellen. Kapcsold ki magad, és élvezd a filmet!- mosolygott vissza rám eszméletlenül aranyos mosollyal, majd visszadőlt a székére.

Én meg megfogadtam a tanácsát, és elkezdtem tényleg a filmre koncentrálni. A végére annyit nevettem, hogy már fájt a hasam, de nem csak amiatt. Benne  volt az is, hogy megittam mind az egy liter kólát.

- A fenébe!- nevettem fel, miután kivilágosodott a terem.- Akkor most menjünk el a mosdóba légyszi!- kértem, mire csak röhögve bólintott, és hát így kerültem ide.

Vagyis kerültünk.

- Na most merre?- kérdezte vigyorogva miután melléléptem.

- Na látod ez egy nagyon jó kérdés! Mit szóóóóólsz... a mekihez? - akadt meg a szemem a feliraton.

- Na ne hülyéskedj már, most tömtél magadba egy csomó nachost, sőt, még a pattogatottból is kértél!- röhögött ki, mire csak mosolyogva megvontam a vállamat, és tovább nézelődtem.- Na jó feladom!- dobtam le magamat egy padra, Ákos meg mosolyogva telepedett mellém.

- Te annyit bírsz vigyorogni!- sandítottam rá oldalról, és így pont láttam, hogy meghökkent.

- Mi? Tényleg? Ezt még senki nem mondta!- nevetett fel, majd legondolkozott.- Mondjuk.. Lehet, hogy mondasz valamit. Elég sokan visszaszoktak mosolyogni.

- Mert olyan kis cuki pofid van!- kezdtem el neki gügyörészni, majd az arca után nyúltam hogy megcsipdessem, ahogy az öregek szokták.

- Menj már!- hessegette el a kezemet nevetve, majd mivel nem hagytam magamat lefogta őket.

- Hé, ez nem ér! Sokkal erősebb vagy!- kezdtem el rángatni őket, de nem sokat értem el vele. - Jó, oké, megadom magam! Kérlek engedj el!- dőltem hátra kipirultan, majd elkezdtem fújkálni a szemembe lógó tincseket.

Aztán... Aztán Ákos rám nézett, és mintha ellágyult volna az arca... Az egyik kezével kinyúlt, és kisöpörte a hajamat az arcomból, de közben végigsimított az arcomon, és közelebb hajolt. Épp csak pár centire volt a számtól, amikor valami miatt félrefordítottam a fejemet, és elvörösödtem, a fiú pedig megdermedt mellettem.

- Bocs... De én...- kezdtem el valamit dadogni, miközben rájöttem hogy többé nincs fogságban a kezem, és felpattantam a padról.- Mehetünk?- néztem rá kicsit idegesen, mire csak mereven bólintott, és felállt.

Zsebre vágta a kezét, és néma csöndben baktattunk haza a szakadó hóesésben, majd  a kapunk előtt megálltam.

- Figyelj! Nagyon sajnálom AZT!- tekergettem egy tincsemet.- Csak tudod... Nem szerettem volna... Mert...- vettem nagy levegőt- még a pénteki dolgon nem tettem túl magamat. Ne haragudj kérlek!

- Ó, hát.. Semmi baj!- jelent meg egy halvány mosoly az ajkán, majd intett és továbbment, én meg ottmaradtam a hóesésben.