/Lilla/
Csendben néztem anyára, és megpróbáltam felfogni azt, amit mondott. Annyira valószínűtlen volt mindaz amit mesélt.
- Biztos vagy benne?- kérdezte óvatosan tőle, mire félénken elmosolyodott.
- Tudod, Lilla, apád volt az egyetlen ember aki el tudta rabolni a szívemet. Eddig. De most ugyanezt érzem vele is. Igen, nemrég ismerjük még csak egymást, de hát a szívednek nem tudsz parancsolni, igaz-e?- mosolygott rám óvatosan, mire vágtam egy fanyar grimaszt.
- Nem tudom anya... Számomra ez olyan bizarrnak tűnik.
- Elhiszem... De értsd meg te is, hogy ha Laura már négy-öt éves lesz, szüksége lesz egy apára.- érvelt a szemembe nézve, én meg zavartan a hajamba túrtam.
- És... Dorina? Ő tudja?- nyeltem egy nagyot, előre félve a választól.
- Igen. Tamás már az elején elmondta neki.- bólintott rá, nekem meg összecsavarodott a gyomrom.
Hát ennyi minden történhetett egy hét alatt, míg nem voltam itthon?
Kedd délelőtt Dorka az apjával beköltöztek a nagymamájához, aztán meg átjöttek anyához, bemutatkozni.
Aztán lassan a két szülő összemelegedett, ha lehet így fogalmazni.
- De... Ugye nem vagy.. terhes?- nyögtem ki elvörösödve, mire anyának elkerekedtek a szemei.
- Te jó ég, édesem, dehogy is!
- Akkor jó!- sóhajtottam fel megkönnyebbülten a tiltakozására. - És...- húzgáltam a kezemet a terítőn- Mikor akartok összeköltözni?
- Akarunk- javított ki, én meg vágtam egy grimaszt.- Hát, még ennyire nem haladtunk előre, de, ha minden jól megy, akkor szerintem tavasszal.
- Aha... Anya..
- Igen?
- Szerintem ég a hús!- nevettem fel, mire ijedten ugrott a sütőhöz megfordítani a már feketére égett húst.
- Hát... ez majd jó lesz a macskának- fintorgott, és különrakta a többitől.- Tessék, egyél!- tette le elém az ételt, majd kaptam tányért, villát, kést, leült ő is, és enni kezdtünk.
- Huh- dőltem hátra jóllakottan.- Ez jól esett. A kórházi kaja ehhez képest...
- Elhiszem!- kacagott fel anya miközben leszedte az asztalt.
- Nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de zavar, hogy nem tudok segíteni neked- vallottam be, miközben a sürgölődését néztem.
- Szavad ne feledd!- kacsintott rám,majd segített felállni, és kibotorkáltunk a nappaliba.
- Na!- huppantunk le a kanapéra, és bekapcsoltuk a tévét.
- Mit nézzünk?- kapcsolgatott az adók között,én meg csak a vállamat rángattam.- Ez jó?- állt meg nevetve egy adón, nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Nee, anyaa, nee kérleeek! Csak Nóta TV-t nee!- jajdultam fel, miután meghallottam a mulatós zenét.
- Miért? Hisz ez olyan jó!- kezdett el mellettem táncolni, én meg a fejemet fogva néztem őt.
- Na jó, ebből elég, add ide az távirányítót!- kaptam a keze felé, de elrántotta.- Megállj!- nevettem fel, és dulakodni kezdtünk.
- Hé, ne csinááld!- nevetett fel anya, de én sikeresen kicsavartam a kezéből a távirányítót.
- Végre!- sóhajtottam fel megkönnyebbülten miután elkapcsolta, és bejött a NatGeo.- Valami értelmes műsor!
- Bezzeg a Nóta TV- duzzogott mellettem anya mire ránevettem.
- Bocsi!
- Tudod, azért jó, hogy visszajöttél. Olyan csendes volt nélküled itt. Laura még kicsi az ilyenekhez- váltott komoly hangnemre én meg ránéztem.
- Ígérem, sosem csinálok többet ilyet- mondtam halkan, majd megöleltük egymást.
- Tudom!- suttogta bele a hajamba, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
Siess a következővel, mert hiányoznak Patrik gondolatai :D De... ez meglepett... úgyhogy még több ilyet! ;)
VálaszTörlésna... :D semmi sem jó neked :D ha patrikosat hozok akkor az lenne a baj :D nézze meg az ember... :D
Törlésnos igen... nem hisuem hohy gondoltatok ilyen fordulatra :) szóval,remélem elértem azt a hatást amit akartam :)
Istenem de jólett^^^<3
VálaszTörlésörülök, hogy tetszett (:
Törlés